Ortopédiai szűrések

I. Csecsemő-kisgyermekkori csípőszűrés

Fizikális vizsgálat
Az újszülöttek első csípőszűrését már a kórházban elvégzik. A csecsemő fejlődése során esedékes tanácsadásokon a háziorvos ellenőrzi a baba lábainak hosszúságát (egyforma-e a két láb), a comb- és farredők szimmetriáját, a csípőízületek mozgását. Amennyiben eltérést észlel, ortopédiai szakvizsgálatra küldi a gyermeket. Ezt kiegészítheti a csípő ultrahangos vizsgálata. (Az ultrahang vizsgálatnak semmilyen bizonyított káros hatása nincs, ellentétben a régebbi gyakorlat szerint végzett röntgenfelvétellel.)

Ultrahang
Az ultrahang a csípőízületek fejlettségét vizsgálja, láthatóvá teszi a porcfelszíneket. Segítségével észlelhető az esetleges elváltozások mértéke is, konkrétan meghatározható a probléma és az annak megszűntetését célzó terápia. Eltérés, csípőficam-gyanú esetén a szakorvos a probléma súlyosságától függően sokféle terápiás eszközt javasolhat, az enyhe tornától a terpeszpelenkán, állandóan hordott rugi-nadrágon vagy kifejezett eltérés esetén előírt Pavlik-kengyelen át akár a műtét szükségessége is felmerülhet.

Csípőtorna
Minden újszülött, csecsemőnél végezhető gyakorlat. A csípőkötöttség mértékétől függ, hogy milyen gyakran kell végeznünk. Célszerű tisztázáskor, fürdetés után végezni. A gyermek lábát csípőben, térdben 90 fokban behajtjuk, majd a combokat és csípőt kívülről megtámasztjuk. A gyermek mindkét lábát finoman, nem feszítve, oldalra távolítjuk egymástól, a rugalmas ellenállás megjelenésekor finoman tartjuk, hagyjuk, hogy a csípő kilazuljon, majd körkörös mozgásokat végzünk. A kezdeti tiltakozás után a csecsemő megszokja ezt a műveletet, kevésbé fog ellenkezni. A gyermek combizomzatának erősödése után egyre nehezebben sikerül majd gyermekünk lábát térdben-csípőben behajlítani. Segítséget jelenthet, ha középső ujjunkat a térdhajlatba helyezzük és így próbáljuk behajlítani azt. Kislányok esetén, a comboknak kétoldalt a pakolóra le kell érniük, fiúknál erre nincsen szükség. A csípőtornát nagyon óvatosan és fokozatosan kell végezni. Ennek hiányában sérülést is okozhatunk gyermekünknek.

Segédeszközök

Terpeszpelenka és rugi-nadrág
A terpeszpelenka és a rugi-nadrág hasonló elven fejti ki hatását. A “pelenkára csatolható pelenkába” vagy a nadrágba egy erős, széles, téglalap alakú betétet rögzítenek a két láb közé. Ez a merev betét széttartja a lábakat, így a combcsontok a megfelelő állásba kerülnek, miközben a babát sem akadályozzák a mozgásában.

Pavlik-kengyel
A Pavlik-kengyel nem csak a combcsontokat tartja megfelelő szögben, távol egymástól, hanem a test és a lábak elmozdulását is megakadályozza azzal, hogy szíjakkal rögzíti azok állását. Ezt az “állást”, “mértéket” a szakorvos állítja be, és bár első ránézésre a kengyel ijesztőnek tűnhet a babán, a kicsiket általában egyáltalán nem zavarja.

Hosszú távra
Ha az eltéréseket nem észlelik időben, nem szüntetik meg minél fiatalabb korban, a probléma az egész későbbi életre kihathat: rövidülhet vagy befelé keresztezővé válhat az érintett láb, billegővé válhat a járás, kiálló maradhat a fenék. Ugyanakkor a korán elvégzett korrekció az esetek túlnyomó részében teljes gyógyuláshoz vezet.

Családi halmozódás
Különösen nagy a szülők felelőssége a megelőzésben, ha a családban előfordult már csípőficam. Ilyen esetekben érdemes a háziorvos figyelmét felhívni a megbetegedésre. A statisztikák szerint a veleszületett csípőficam előfordulási aránya 0,5-2%, vagyis 100 gyerekből egy-kettőt érint. Az ő családjukban általában gyakoribb a halmozott előfordulás; a szakemberek valószínűnek tartják, hogy genetikai tényezők is szerepet játszanak a csípőficam kialakulásában.

 

II. Lúdtalp-, egyéb lábdeformitások szűrése

Gyakran találkozunk gyermekeknél  lúdtalppal is. A gyermekek lábboltozata a járás során fejlődik, és veszi fel a végleges alakját. Az ép lábboltozat csodálatos szerkezet. A csontok, izületek, szalagok és izmok tökéletes felépítése, olyan rugalmas és teherbíró szerkezetet hoz létre, amely hordozza a test súlyát, tompítja a járás során keletkező rezgéseket, alkalmazkodik a talaj egyenetlenségeihez.

Ez a finom összhang bomlik meg akkor, amikor a szalagok és izmok gyengesége folytán a boltozatos szerkezet sérül. A lúdtalpas gyermek hosszanti lábboltozata lelapult, talplenyomatának képén a középső rész kitöltött. A gyermek fáradékonyabb, nem szeret futni, járni, fájlalja a lábát, hátát. A legegyszerűbb az, ha megelőzzük a kialakulást. Amikor csak lehet, járjon a gyermek természetes talajon mezítláb! Ilyenkor a fűszálak, kavicsok csiklandozása, ingerlése a talp izmait munkára fogja és erősíti azokat. Nagyon jók a speciális játékos tornagyakorlatok is, amikor babot, golyót, ceruzát kell felszedegetni a lábujjakkal, illetve a lábujjon vagy sarkon járás. Káros lehet a korai cipőviselés és a sima felületen való járkálás. Ezek ellustítják a láb kisizmait. Nagyon fontos még az elhízás megelőzése, hiszen a lúdtalp egyik kiváltója lehet az is, ha a túlsúly cipelése miatt megnyúlnak a talp szalagjai. Lúdtalpbetét csak nagyon súlyos, tornával már nem jól kezelhető esetben javasolt, mert ez passzivitásra készteti a lábat. De azt indokolt esetben fontos hordani, mert ezzel a szövődmények kialakulását megelőzhetjük.

Megelőzés mozgással
Csak ebből a néhány betegségből is leszűrhetjük, hogy mennyire fontos egy gyermeknek a mozgás. Nem szabad megengedni, hogy a csont-izom rendszer kialakulásának idején, a gyerekek ne mozogjanak rendszeresen. Meg kell találni azt a mozgásformát, amit kedvvel végez a gyermek, és ki kell alakítani a mozgás iránti elemi igényt. Ha ez gyermekkorban nem történik meg, a felnőttkorban már a mozgásszegény életmód szövődményeivel kerülünk szembe.

 

III. Kamaszkori gerincdeformitások szűrése

Vannak olyan ortopédiai rendellenességek, amelyek gyakrabban fordulnak elő gyermekkorban. Ezek egy része megelőzhető, illetve kialakulásuk esetén nagyon jól kezelhető megfelelő tornával. A gerinc az újszülötteken még egyenes, a természetes görbületek a mozgás, ülés, állás, járás során alakulnak ki. 

A gerincoszlop élettani görbületei fontosak, így a gerinc rugalmasabb és egyenletesen viseli a test terheit. A megfelelő erősségű törzsizomzat elengedhetetlen ahhoz, hogy a testtartás jó legyen.

A kamaszkor jellegzetes problémája a hanyagtartás. Ebben a korban a gyermekek gyorsan nőnek, nehezen kezelik a megváltozott testarányaikat, de e mellett az izmaik fejlődése sem mindig követi a gyors magasságváltozást. Ezért a nyakigláb kamaszok válla előreesik, a hasuk előredülled, és a háti görbület fokozódik. A probléma már akár 10 éves kortól jelentkezhet. Szerencsére ilyenkor még nincs maradandó csontrendszeri változás. A hanyag tartás nagyon eredményesen kezelhető tornával. Ilyenkor a has- és hátizmokat kell megerősíteni, hogy azok, mintegy természetes fűzőként meg tudják tartani a testet. Nagyon jók a speciálisan erre kialakított tormagyakorlatok talajon, de az úszás is szép eredményt hozhat. A legrosszabb viszont az, ha az ilyen gondokkal küzdő serdülő egész nap ül, görnyed a tananyag, vagy a számítógép előtt.   Súlyosabb gerincdeformitások is kialakulhatnak. Az oldalirányú gerincferdülést scoliosisnak (e.: szkoliózis) nevezzük. Ez számos ok következménye lehet, van veleszületett formája is, de leggyakrabban a kamaszkori növekedés fázisában alakul ki és súlyosbodik.

Ilyenkor a gyermek egyik válla magasabban áll mint a másik, lapockája előreemelkedik, a deréktájon levő bőrredők asszimetrikusak. Előrehajoltatva a gyermeket látszik, hogy a gerinc nem egyenes, esetleg a mellkas is magasabban áll az egyik oldalon. Mivel a gerinc oldalirányban deformálódik el, a scoliosis mellkasi deformitást is magával vonz, és nagyon súlyos esetben, akár légzőrendszeri gondokat is okozhat. Szerencsére ritkán ilyen súlyos a helyzet.
Hogyan kezelhető a gerincprobléma?   

Az enyhe esetek jól kezelhetők a már korábban is említett tornával, súlyos esetekben viszont, méretre készült műanyag fűzőt kap a gyermek. Ezt egész nap viselnie kell. Akinek így sem kezelhető a gerincdeformitása, műtétre szorul.  Nem csak oldalirányú  gerincferdülés alakulhat ki. A hát felső részén kialakuló fokozott görbületet kyphosisnak (e.: kifózis), az ágyéki szakasz erőteljesebb görbületét lordosisnak (e.: lordózis) hívják. A kyphosis tartását korrigálandó az ilyen gyermek az ágyéki gerincgörbületet fokozza, így kompenzáló lordózis is kialakulhat. Ennek hátterében keresni kell az esetleg komolyabb ortopédiai kórokot is, és a kezelés ennek függvényében történik. Kyphosis esetén is az első lépés a gyógytorna lehet, amely itt is a törzsizmok megerősítésén alapszik. Kerülni kell viszont az ugrálást, a tarkónállást, kézenállást, mert ezek a mozgások a háti gerincszakaszt nagyon megterhelik. A lordozis gyógytornájában a helyes testtartás felépítését és a has- és hátizmok megerősítésén túl a far- és combizmok edzését végzik. 

 

IV. Időszakosan csontsűrűségmérés, szükség esetén gondozásba vétel 

Oszteoporózisnak nevezzük a csontok tömegének és mésztartalmának csökkenését, amely fokozott törékenységgel, a kóros és spontán törések kockázatának fokozódásával jár. A betegség neve is azt jelenti: porózus, lyukacsos, üreges csont.

A felnőttkori csontszövet megfelelő szerkezetét, tartását a csontképzési és csontbontási folyamatok összehangolt működése biztosítja. A csonttömeg az életkortól függően változik, fiatalkorban a csont tömegét növelő építő folyamatok vannak túlsúlyban, később az arány megfordul. A csontszövet állománya 25-30 éves korig gyarapszik, majd tömege fogyni, gyengülni kezd. Az élettanilag normális csontvesztés ekkor mintegy évi 3-5%.

Ha a csontépítő sejtek (oszteoblasztok) és a csontlebontást végző sejtek (oszteoklasztok) működésének egyensúlya megbomlik, akkor ennél nagyobb mértékű csontvesztés következik be, és csontritkulás alakulhat ki.

 

A csontritkulás veszélyei 
Az oszteoporózis leggyakoribb és legsúlyosabb szövődménye a csonttörés. Leggyakrabban a gerinc, a combnyak, a medence és a csukló csontjait érinti. Bár a legtöbb beteg viszonylag jól kezelhető műtétileg, a combnyaktörés jelentős mozgáskorlátozottságot és halált is okozhat a műtét utáni szövődmények miatt. A gerinc csigolyatesteinek összeroppanása esés vagy sérülés nélkül is kialakulhat, pusztán azért, mert a csigolyatestek csontállománya szinte elfogyott. Az összeroppanás súlyos fájdalommal járhat és a felépülésig tartó út hosszú. Ha több ilyen jellegű törése van, néhány centivel csökkenhet a magassága.

A csontsűrűség mérés 50 éves kor fölött mindkét nemnél javasolt csontritkulás rizikófaktorainak fennállásakor pl.: genetikai hajlandóság, magas vékony testalkatúak, csontritkulást okozó gyógyszerek szedésekor, 1. típusú cukorbetegségben, máj- vagy vesebetegségben szenvedők, pajzsmirigy-túlműködésben szenvedők. Az osteoporosis szűrése bármely életkorban elvégezhető anyagcsere eredetű csontbetegség gyanúja esetén.

A csontsűrűség mérésnek biológiailag káros hatása nincs.